Egy szépnek nem mondható októberi napon kaptuk meg az ítéletet: az akkor két és fél éves fiam tej- és tojás érzékeny. Közel két év szenvedés után jutottunk el egy allergológushoz – kedves és kitartó barátnőm hosszas erőszakoskodása nyomán -, és ez lett az a nap, ami alapvetően megváltoztatta az életünket. Történt előtte ugyanis, hogy már az első bölcsödében töltött tanév novemberében megmondta a gyermekorvos, ha nem tartom otthon a gyereket márciusig, annak beláthatatlan következményei lesznek. Antibiotikumok sora követte egymást, ekcéma, emésztési zavarok.
Akkoriban „alapfokú” háziasszonynak számítottam, rutinból képes voltam megfőzni azt a 10-15 ételt, amit a család szeretett, de igazi fantáziám nem volt a gasztronómia területén. Az első kétségbeesést követően rájöttem: mivel ebben az időben – a 90-es évek derekán járunk – kezdődött a szabályozás, miszerint az élelmiszereken kötelező föltüntetni az összetevőket, OLVASNI IGENIS TUDOK!!!
Így hát komoly nyomozó munkába kezdtem. Mit mivel tudok kiváltani, helyettesíteni. A dolog egyszerűbben ment, mint azt gondoltam. Hiszen a durum tésztában nincs is tojás, kitűnő növényi tejek és tejszínek léteztek, már akkor is. Arra fölhívták a figyelmemet, hogy ne próbáljak mindent szója alapú termékkel kiváltani, mert az bizony könnyen allergizál.
Néhány hét leforgása alatt megszűnt a folyó nózi, a köhögés, a láz, az ekcéma meg vele az állandó fájdalom és viszketés, egy szóval az állandó betegeskedés.
Egyre több kedvelt ételről nem kellett többé lemondanunk. (Igen, lemondanunk, mert lustaságból én is azt kezdtem enni, amit a fiamnak főztem. És láss csodát: az én – ugyan jelentéktelenebb – tüneteim is egy-két hét alatt megszűntek. Vajon kire ütött ez a gyerek?!?!?) Időről időre visszakerült az étlapunkra a sok kedvenc: a palacsinta, a kalács, a fánk és a majonéz. Nem kellett vágyakozva nézni, amikor más rántott húst vagy zöldséget evett. Csak beszélgettem nagy tudású és tapasztalatú háziasszonyokkal, kutakodtam, gondolkodtam, kísérleteztem. Bizony, nagyon megérte!!! Sosem felejtem azt az éjszakát, amikor szó szerint megálmodtam a majonéz általunk is ehető formáját.
Az internet mindennapos használatával meg egyszerűen kinyílt a világ, a sikerélmények egymást követték, és követik a mai napig is.
Ezzel az ötlet- és receptgyűjteménnyel azoknak szeretnék segíteni, akik hasonló gondokkal küzdenek, esetleg csak időszakosan szeretnék elhagyni ezt az alapvetőnek számító két élelmiszert. Ötleteket kínálok ahhoz, hogy is változtassák meg a főzési és vásárlási szokásaikat, milyen konyhai eszközök vannak nagy segítségünkre ebben a – azért valljuk be – néha kicsit macerásabb főzési világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése