Az úgy esett, hogy kb. 5 évvel ezelőtt azt sugalotta belém a gasztronómiai szoft sznobéria, hogy a zöld koriander levél nagyon izgalmas és trendi. Így fogtam magam, és a nagyon kis ágyásomba vetettem egy sor magot. Ki is kelt annak rendje-módja szerint. Majd - jó gazdaként - meg is kóstoltam a friss hajtásokat. No akkor azt hittem, hogy egy életre szakítottunk ezzel az akkor mezei poloska szagúnak bélyegzett növénnyel. Eltelt három koriander-szűz év az életemben. Történt ekkor, hogy Kicsi Lányom - vágyamat teljesítve - meghívott pho levesezni. Ekkor megfordult velem a "koriander világ". Valami áttört bennem, valami olyat éreztem meg benne, amitől megértettem, hogy mi is a szerethető benne. A titok abban rejlik, hogy a "beszoktatási időszakban" csak kis dózisokban adagoljuk!
És hogy miért írtam mindezt le?
MINDIG KELL ADNI A KORIANDERNEK (IS) EGY MÁSODIK - SŐT - HARMADIK ESÉLYT!!!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése