"Önsűrítés" az ízek Eldorádója!

Sokat hallottam róla, de mostanság lett a mindennapi főzéseim szerves része. A dolog lényege: NO rántás, NO ételsűrítő, az étel saját magát teszi sűrűvé, selymessé, íz gazdaggá.
Kifejtem.
Adottak a klasszikus magyar levesek, főzelékek. Hogyan is sűrítettük eddig? Rántottuk, "stauboltuk" (liszttel beszórtuk, dúsítottuk), ételsűrítővel bekevertük. Mivel ezek engem kalóriailag, étel intoleranciailag, "egészséges életmódilag" nem zavartak, ezért én is így jártam el, ahol ez kellett.
VISZONT: sokkal finomabb lesz az étel, ha a benne főtt zöldségeket a végén pürésítjük, és visszaadjuk hozzá.
Mit is értek ezen? Vegyünk egy egyszerű gulyás-, paradicsom- vagy bablevest, lencse- vagy babfőzeléket. Belekerül például a zeller, a karalábé, esetleg a nem túl bizalomgerjesztő/nemszeretem fehérrépa. Mi lesz velük? A legtöbb esetben kikerül a levesből/főzelékből (a leghasznosabb feldolgozása, ha a házi kedvencünk vacsorájába kerül. Vagy a kukába.).
De ha nem fás a kiegészítő zöldség, akkor a legjobbat azzal tesszük, ha egy kicsi főzőlével a botmixer alá küldjük. MERT azok az ízek belekerülnek a levesbe/főzelékbe, és elképesztő dolgot művelnek vele. (Fásat ne dolgozzunk föl, mert a kis "tüskék" az egész cuccot tönkretehetik)
Én minden hagymás/fokhagymáshoz mostanában az apróra vágotton kívül belefőzök egy egész hagymát illetve több gerezd fokhagymát is, mert ezzel NEM LEHET HIBÁZNI.
Gondoljátok végig: nem csak belefőnek a zöldségek, hanem minden porcikájuk az ízélményünk része lesz!