2016. június 27., hétfő

Savanyú vetrece


Szerelmem a savanyú vetrecével a nyolcvanas években kezdődött. A Magyar Rádiónak kitűnő á la cart menzája volt, és amikor csak a kínálatban szerepelt, mindig ezt ebédeltem. Először azt sem tudtam mi fán terem, csak megtetszettünk egymásnak. Itt köretként spagettivel tálalták, de menet közben rájöttem, hogy az orsó, vagy a kagyló tészta jobban passzolna hozzá, jól fölvenné az isteni, savanykás, vastag mártást.
Évek teltek el (hol van már a Magyar Rádió?!), és fölhorgadt bennem a vágy: SAVANYÚ VETRECÉT AKAROK!
Honlap honlapot követett, míg ízemlékeim után összeraktam a saját verziómat. No meg az is kiderült, hogy egy régi, erdélyi étellel estem anno szerelembe. Szerintem elképzelhető, hogy eredetileg tárkonyecettel savanyították, esetleg csombor (borsikafű) is kerülhetett bele. No meg körítették rizzsel, vagy hagymás tört krumplival is.



Hozzávalók:
80 dkg marhalábszár (készítettem már pulykazúzával is)
10 dkg kolozsvári szalonna
2-3 dkg kenyérszalonna
2 közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
3 ek mustár
1/2 citrom leve és héja
1/2 dl fehérbor
1 csapott evőkanál étkezési keményítő vagy liszt
1 dl növényi tejszín (zabtejszín)
1 dl növényi tejföl (dr Oetker Creme Vega)
1 evőkanál cukor
2 db kisebb babérlevél

őrölt bors

A kolozsvári szalonnát, a kenyérszalonnát, a lábszárat, és a hagymát fölkockázzuk.
Egy lábosban a kétféle szalonnát pirosra sütjük, a pörcöket kivesszük, és a visszamaradt zsíron a lábszárat - több adagban - körbepirítjuk. Mikor elkészült, rádobjuk a hagymát, megdinszteljük, fölöntjük a fehérborral és visszatesszük bele a pörcöket. Ekkor ízesítjük: babérlevelet, mustárt, cukrot, sót, borsot, citromlevet és -héjat, zúzott fokhagymát teszünk bele. Ezzel is átforgatjuk, majd fölöntjük annyi vízzel, amennyi épp hogy ellepi. Fedő alatt, kis lángon, kb. 3 óra alatt a húst puhára főzzük.
Végül a tejszínt és a tejfölt az étkezési keményítővel/liszttel simára keverjük, és behabarjuk vele.
Köretvariációk, lásd fent!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése