Ma megesett, hogy sos ropi kellett. Mert bizony a fölülmúlhatatlan kóla-ropi kombóra volt szükség, heveny gyomorpanaszok gyógyírjaként. Hiába a péntek: nemzeti ünnep, zárt ajtók. Benzinkútnál meg nem lehet válogatni, hogy ne legyen benne tej vagy tojás. Ne finnyázzon már a T. vásárló. Örüljek, ha van olcsó benzin. A kólát a hónom alá csapva hazabattyogtam.
Fél óra kész volt a ropi!
Hozzávalók:
20 dkg finomliszt (és a deszka szórásához is egy kevés)
5 dkg zsír
5 dkg margarin
2 dkg só
fél csomag sütőpor
1 evőkanál 10%-os ecet
5 evőkanál hideg víz
Az alapanyagokat a lehető leggyorsabban összegyúrjuk (én speciel egy fakanállal csináltam két okból is, egyrészt a kezem melege sem került bele a tésztába, másrészt mert nem nagyon szeretek kézzel gyúrni, legfeljebb csak akkor, amikor már valamennyire összeállt a tészta), egy lisztezett deszkán fél centi vékonyra nyújtjuk, és rádlival nagyjából félcentis csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokat egy sütőpapírral kibélelt tepsire fektetjük (lehet aránylag sűrűn is, mert nem nagyon duzzad meg sütés közben) és a 220 fokra előmelegített sütőben negyed óra alatt készre sütjük. Mikor kihűl, finom ropogós rudacskákat kapunk.
Cifrázhatjuk azzal, hogy mielőtt a tésztát fölcsíkozzuk, megszórjuk nagy szemű sóval (nekem nem volt itthon), de akkor a tésztába a fele mennyiség is elég, illetve bármilyen apró maggal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése